-Ez a szörnyű vérszomj... és ez a sok érzés! - sóhajtottam fel.

Azt hiszem, meglátogatom Mattet. Szakítanom kell vele, mert ez így már nem mehet tovább.

*összeszedi a cókmókját, és elindul a Matthez*

Most jövök Matt-től. Életem legnehezebb beszélgetése volt, de sikerült megtennem... elengedtem őt végleg.

Így lesz mindkettőnknek a legjobb, tudom, hisz mellettem örökös veszélyben lett volna csak, mégis annyira fáj.

Bárcsak itt lenne valaki, aki megért, és vigaszt nyújtana! *bánatosan pislog*

Meg kell beszélnem vele ezt az egész vámpír dolgot. Tisztázni, hogy nem ölünk embert bosszúból, meg ilyenek. Óh, de utálom az apucit játszani. Mikor beléptem a házba, Caroline a nappaliban ült és látszólag le volt törve. - Mi a baj, kislány? - kérdeztem tőle és leültem mellé. VÁrtam a válaszát.

Damon

Meglepve kaptam fel a fejem, és döbbenten konstatáltam, hogy Damon állt előttem.

Mikor jöhetett be?

- Érdekel is az téged - válaszoltam keserűen, és nem bírtam megállni, hogy egy kósza könnycsepp utat törjön magának szemem sarkából, egyenes csíkot húzva arcomon.

Letöröltem az arcáról azt az árválkodó könnycseppet.

- Talán Matt-el van problémád? - Anyám, mióta vagyook ilyen együtt érző! - Szakítottatok, vagy veszekedtetek? Esetleg megölted? - Az utolsót tréfának szántam, csak nem jött be.

Damon

Kitört belőlem a zokogás.

Nem értettem semmit. Miért volt itt Damon? Miért volt ilyen kedves? Soha nem érdekeltem, mindig csak kihasznált, és bántott. Most sem gondoltam, hogy egyenes szándékok vezérelnék.

-  Emberek és vámpírok között mindennemű kapcsolat halálra van ítélve - nyögtem ki hüppögések közepette. -Ezzel gondolom, nem mondok újat. De ezt elfogadni nem egyszerű... - Kérsz egy italt?

Ha Damon tényleg komolyan gondolja, hogy beszélgessünk, ahhoz időre lesz szükség.

És rengeteg türelemre... a részéről.

 

- Ez így van! - helyeseltem, mert totálisan egyet értettem vele. Szegény lány, most először sajnáltam meg. Ő is, hozzám hasonlóan, egy emberbe szerelmes. - Nem gondolkodtál azon, hogy átváltoztasd? Bár, ez sem lenne megoldás, ahogy így belegondolok - néztem rá és előzúztam egy zsepit, majd felé nyújtottam.

Damon

Elfogadtam a felém nyújtott zsebkendőt, és miután kifújtam orrom, a bárpulthoz léptem, ahol töltöttem két pohár whiskeyt.

- Nem hinném, hogy örömmel venné, ha átváltoztatnám. Túl sok minden kerülhetne napvilágra. Ráadásul, nem mindenki tudja megtartóztatni magát. Hallottam Vicky történetét...

A gondolatra összerázkódtam.

Miközben egyik kezemmel Damon felé nyújtottam egy poharat, a másik tartalmát már fel is hajtottam.

- Legalább tudod, hogyan kell levenni egy pasit a lábáról - mosolyogtam, miközben átvettem a poharat. Én is felhajtottam egy ivásra. - Mi a terved most, hogy... más lettél. Alias, hulla! - kacsintottam. Beleremegett a "hulla" szóba.

Damon

- Hm... nem is tudom - tűnődtem el. - Elsőként szeretnék egy éjszakát, amikor mindent elfelejthetek. Elfelejthetem, kicsoda Caroline Forbes, mi történt emberi életemben... elfelejteni mindent. Csak az ösztöneimnek élni. Érted mire gondolok? Féktelen, vad bulira vágyom! - kiáltottam fel szenvedélyesen, s szemeimben olyan izgatott tűz izzott, mint még talán soha. - Inni akarok, táncolni, leteperni valakit, és következmények nélkül tombolni!

- Az ivásban segíthetek,a buliban is, de kit akarsz te leteperni? - kacsintottam. A nemi élete nem igazán érdekelt, még akkor sem, mikor velem kavart. De szegény lány annyira ki van borulva.

Damon

- Hát akkor, csapjunk bulit! - kiáltottam fel, és vámpírsebességemet kihasználva egy szempillantás alatt átrendeztem a szobámat partihelyszínné, az asztalra gyűjtöttem a ház összes italát, és a szoba közepére csodás táncteret varázsoltam.

Bekapcsoltam a hifitornyomat, és kemény rock zene hangjai töltötték be a helyiséget.

Egy üveg piát Damon felé hajítottam, aki ügyesen elkapta, majd kissé szórakozottan nézett rám.

- Hogy kit fogok leteperni? Még nem tudom! Ahogy az este hozza! A szexhez nem kellenek érzelmek. Legalább is, gondolom, a vámpírokra ez főleg igaz. A szeretkezés már más... de Matt után most senki komolyra nem vágyom az életemben - magyaráztam, és meghúztam az asztali kínálatból az egyik üveg tartalmát.

Beleittam az üvegbe, majd felálltam. - Hogy milyen rossz tudsz lenni, ha akarsz! - forgattam meg. - És jönnek mások is, vagy mi ketten leszünk? - Tettem le az üveget.

Damon

- Nekem ez a felállás is megfelel - vigyorogtam, és az elfogyasztott ital lehetett az oka, hogy a"felállás" szót kissé kihangsúlyoztam. - De ha nem találsz itt elég "izgalmat" (már megint...), felőlem hívhatunk mást is - kacsintottam, majd táncolni kezdtem.

Valahogy már semmi sem tudott érdekelni, legfőképp a következmények nem.

- Nekem is megfelel! - Majd közös táncba kezdtünk. Néhány, vagyis sok perc eltelte után, mikor már a negyedik whisky-s palackot bontottam, ledőltem a kanapéra. Jézusom, részeg vagyok. Hogy lehet ez? - Bocs, Caroline, fojtasd nyugodtan, de én most... gondolkozom egy kicsit.

Damon

- Naaa, Damon! Ne légy ilyen puhány! Ez csak buli... És ha jól tudom, ebben a szobában nem csak én vagyok az, aki szerelmi bánatban szenved - mondtam, s az utolsó szónál egészen közel hajoltam a füléhez, úgy súgtam bele.

Szemei keresztben álltak, haja totál zilált volt. Halál édes volt. Szélesen elmosolyodtam, és adtam egy cuppanós puszit az arcára.

- Szerintem ettől fogva nagyon jóban leszünk mi ketten - vigyorogtam, majd elléptem tőle, megragadtam a karját, és húzni kezdtem magam után. - Gyere, mutatok Neked valamit! Fuss velem egyet, hidd el, megéri. Még a fejed is kiszellőzhet...

- De nagy szerencséd van, hogy részeg vagyok és nem tudom, mit csinálok! - Csuklottam. - Hova megyünk? - Még mindig maga után vonszolt.

Damon

- Az egyik kedvenc helyemre!

Összekulcsoltam kezeinket, s úgy húztam magam után, végigrepülve az éj sötét utcáin be az erdőbe egészen addig a tóig, amelynek víztükrén az éj összes csillaga s a ragyogó holdfény megcsillan.

Mikor odaértünk, elengedtem Damon kezét, és leültem egy kidőlt fa törzsére. Kis ideig dülöngélve álldogált, végül letelepedett mellém. Elgondolkodni látszott... mintha ismerte volna ezt a helyet, és fájdalmas emlékeket ébresztett volna benne. Mindemellett azt is láttam, hogy rendkívül el van ragadtatva helyválasztásomtól.

- Ez brilliáns. Imádom az erdőt - mosolyogtam rá. Legalább ő még józan. Vagy mégsem?

Damon

- Damon, kérlek, meséld el, mi jutott eszedbe... láttam az előbb, hogy néztél, nem tagadhatod le. Téged mi az, ami ideköt? Nekem azért fontos, mert mikor kicsi voltam, és apa elhagyott minket anyuval, ide jöttünk ki ketten vigasztalódni, és beszélgetni. Azóta sem volt olyan őszinte beszélgetésünk - sóhajtottam. - De ez most nem számít... Neked mit jelent ez a hely?

- Itt öltem meg a nagybátyám! - válaszoltam. - Még 1953-ban! - Jaj, ezek az emlékek. - Így részegen elég csinosnak látlak! Bocs, hogy azelőtt nem tudtalak értékelni! - mosolyogtam.

Damon

Tetszett, ahogy flörtölt, bár tudtam, hogy ez most nem nekem, sokkal inkább a helyzetnek szólt, amibe keveredtünk.

- Rendkívül félelmetes vagy, amikor akcióban vagy, de ugyanakkor rohadt szexi is - vigyorogtam rá. - Ezt rajtam kívül más soha nem vette észre? Az elejében nagyon tartottam tőled. Most viszont már egyenrangúak vagyunk - feleltem magabiztosan.

- És Damon, még valami... szeretnélek megismerni téged. Csak, hogy tudd... nem fogok leszállni rólad, amíg meg nem nyílsz nekem. Elég sok fontos titkom tudója vagy már, és ez nem fair. Neked is adnod kell valamit majd idővel... viszont, lassan ideje indulnunk. Köszönöm a szép estét! Sikerült feldobnod! - mosolyogtam, és mindenféle mesterkéltség nélkül felé fordultam, és átöleltem őt.

 

Visszaöleltem, nem tehettem mást, nem is igazán tudtam volna az elborult agyammal és mellé még egy puszit is nyomtam az arcára, majd felálltam, és bár megszédülztem, de sikerült visszanyernem az egyensúlyom és őt is felsegítettem. - Én még az életben nem nyíltam meg senkinek! Vagyis, Elenának, de az már más sztori. De ha akarsz, próbálkozz csak, és talán sikerül. Az utóbbi pár napban úgy is eléggé... kedves voltam. - nyögtem ki.

Damon