Ami eddig történt Anna házában ill. életében:  Az elején megakarta ölni Tyler Lockwood-ot, most már fülig szerelmes belé. A kezdetben mikor Tyler megtudta, hogy Anna vámpír először távolodni kezdett, de utána elfogadta. Tyler itt szakított Anna-val, mert Tyler nagybátyja Mason megtámadta a lányt és próbálja védeni. Anna régebben kavart ifjú Jeremy Gilbert-tel, s mikor vámpírrá akarta tenni Stefan leállította és kiderült, hogy Jeremy csak Vicki miatt szeretett volna lenni egy vérszívó. Anna felszívódik, majd visszatér Mystic Falls-ba, az anyukája kiszabadítása miatt. Katherine egyszer majdnem megölte, de Tyler ellökte Katherine-t az útból. Először Anna félt Tyler-től mikor megtudta, hogy a fiú farkas lett, majd megszokta.

A tegnapi események:  Anna épp indult vásárolni, mikor Farrah betoppant a házba, elbeszélgettek majd megjelent Tyler is. Mikor Tyler direkt megsértette Anna-t (hogy hamarabb legyen túl rajta) ezért Anna kifutott az erdőbe, ott meglátta Jeremy-t és Vicki-t, hát elég közel voltak egymáshoz. Farrah miután a furcsa párt megpillantotta teljesen kiakadt, Tyler-nek kellett a házhoz ráncigálnia. A házban Farrah-t lenyugtatta Anna és Tyler, majd a konyhában elcsattant több csók is. Farrah ekkor törött szívvel lement a pincébe piálni. Anna utána ment, kicsit beszélgettek, majd berúgtak. Elaludtak a lépcsőnél, hajnalba Farrah és Anna arra ébred, hogy Anna franciaágyán vannak. Tyler vitte oda őket..

Utoljára történt: Farrah telefonja csörög egyszer, kétszer harmadszorra álmos hangon felveszi és Katherine beleszólt, hogy akarsz bulizni, ha igen nézz ki az ablakon.

Anna

Október 19. Kedd, hajnali 3 óra

Ccsak az ablakon láttam, mi folyik odabenn. Még szerencse, hogy Stefan mobiljában el van mentve Farrah száma. Felhívtam. Kicsöngött egyszer. Kétszer. Majd mikor harmadjára csöröghetett volna, beleszólt a fiatalos hangján. - Beszélnem kell veled! Nézz ki az ablakon!

Katherine

Azt hittem, hogy Tyler lesz az, aki nagy bosszúságomra véget vet a fetrengésemnek, de nem. A telefonom vinnyogása volt, ami valahol a földön volt.

- Igen? - szólam bele, mire Katherine az ablakhoz parancsolt. - Azt szeretnéd burkoltan mondani, hogy öltözzek föl és sétáljak le hozzád? - kérdeztem, miközben az ablakon keresztül néztem őt.

Farrah

-Okos kislány! - mosolyodtam el. - Gyere és elmegyünk hozzám! Beszélnem kell veled! És ha jól tudom, kérni akarsz tőlem valamit! - Még szélesebben mosolyogtam.

Katherine

- Aucs, de fáj a fejem - mormogtam, miközben megdörzsöltem a szemem. Na igen, tegnap nem kellett volna kiinni Anna bárszekrényét. - Kérni? Le vagyok maradva két lépéssel, de oké, mindjárt lent leszek - mondtam és kinyomtam a telefont.

Önállósítottam magam,  beviharoztam Anna gardróbjába és tiszta ruhát vettem magamra. Majd Katherine-nél lezuhanyzom - gondoltam. Gyorsan kerestem egy papírt és lefirkantottam Annanak pár sort: "Szia, dolgom volt, így korán elmentem. Ha van valami, a telefonomon elértek. Puszi, Farrah"

Lesiettem a lépcsőn, a konyhából fölkaptam a kocsikulcsom és a kabátom, majd már ott is álltam Katherine előtt.

- Gyors voltam?

Farrah

- Villámgyors! Mi történt veled? Részeg vagy? - szűkültek össze a szemeim.

Katherine

Nagy levegőt vettem összeszorított fogakkal, s amolyan sziszegő hangot adtam ki így.

- Voltam - válaszoltam. - És nem kizárt, hogy leszek is - folytattam elgondolkozva. - Na, de menjünk, látom nem kocsival jöttél - azzal megnyomtam a kis gombot a kocsikulcson, s az kinyílt. - Én vezetek - jelentettem ki. - Eddig csak bajom származott abból, hogy más ült a volánnál - azzal beültem a kocsiba.

Farrah

Arra riadtam föl, hogy Tyler próbál felébreszteni, miután kinyitottam álmos szemeimet, egy papír fecnit tart előttem. Felültem és elolvastam, Farrah elment, mert valami dolga volt. Ránéztem az órámra. Hajnali 3:55. Elfintorodtam.  - Tyler muszáj volt felkelteni? - nyávogtam, majd magamra húztam a takarót.

Anna

Igen muszáj, mit szólsz ha én most hazamegyek?-kérdeztem mosolyogva

Tyler

- Beteg vagyok, valakinek vigyáznia kell rám.  - tetettem a beteget.  - Különben is el kell mondanom neked valamit a farkasemberekről. - néztem rá.

Anna

Akkor mondd és különben sem vagy beteg ezzel nem versz át -mondtam nevetve

Tyler

- Gyere ülj ide. - mutattam az ágyra.  - Na szóval, tudnod kell mivel egy természetfeletti lény vagy ezért a vámpírok nem tudnak megigézni egyáltalán, ha hordsz verbénát ha nem. - mosolyogtam.  - A sisakfű neked mérgező, mint nekünk a verbéna.

Anna

Nos nem tudom, hogy honnan tudod, gondolom jártál a könyvtárban de ezt már én is tudom, de azért köszi -mosolyogtam

Tyler

-Nem a könyvtárban jártam. - mosolyogtam, utoljára a könyvtárba akkor voltam mikor először megismertem Jeremy-t. Akkor még egy aranyos srác volt és nem tudtam, hogy mi volt a hátsó szándéka.  - Tudod, ha valaki több évszázadok óta él, szerezz sok információt. - vigyorogtam, majd a szemébe néztem.

Anna

ÉS mit tudsz még a farkasokról? -kérdeztem unottan, de azért kiváncsi voltam hátha tud újat...

Tyler

- Mást nem nagyon. Eddig csak azt hittem legenda, de hát..úgy látszik minden létezik.Vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok. - néztem a nagy semmibe, becsuktam a szemem, majdnem elaludtam.

Anna

Na feküdj vissza aludni, én pedig most hazasétálok -mondtam neki mivel láttam, hogy mindjárt elalszik

Tyler

- Nem mész el. Rosszul vagyok. Még lázam is van. - Bólintottam.

Anna

Jó akkor itt maradok -mondtam fancsali fejet vágva majd hozzátettem -Legalább ne játszd meg, hogy beteg vagy.

Tyler

Mosolyogtam.  - Oké, csak egy kicsit fáj a fejem. - megfogtam a buksimat.  - Nagy volt Farrah-val a bulizás. - nevettem.

Anna

Hát amennyi piát megittatok nem igazán csodálom -közöltem -Ugye mennyivel kényelmesebb az ágy, mint a lépcső?

Tyler

- Igen, igen. - bólintottam.  - Köszi, hogy segítettél Farrah-ra vigyázni. - mosolyogtam rá, majd lehajtottam a fejem. Óóó mennyire örülök, hogy nem bír gondolatokat olvasni.

Anna

Nincs mit, egész jól összebarátkoztunk tegnap, csak azt nem értem, hogy mit akarhat ő Katherinetől ha állítólag utálja -mondtam értetlenkedve - végülis a egy vérfarkasnak vámpír barátai vannak, vicces -morogtam halkan de tudtam, hogy úgyis meghallja

Tyler

- Nem szeretem, ha ilyen morcos vagy. - vigyorogtam.  - Mivel lehetne téged felvidítani? - gondoltam, hogy beteszem DVD-n a farkasokkal táncolót, de azért nem vagyok én ilyen..Régebben kegyetlen voltam, mikor az embereket csak kihasználtam, de mindenkinek van egy sötét múltja.

Anna

Ez van én sem szeretek sok mindent, Mason meg fog ölni ha megtudja -márpedig mért ne tudná? -hogy nálad voltam -sziszegtem

Tyler

Megfogtam az arcomat, elengedtem.  - Tyler nem vagyok 5 éves. Tudok magamra vigyázni, Mason mikor rám támadt, simán megtudtam volna úszni karó döfések nélkül, ha bántom őt. Mivel tudom, hogy a családtagod ezért nem voltam vele durva. Nem kell féltened.   - mondtam neki komolyan, hogy fogja már fel, hogy 500 éves vagyok!!

Anna

Ezt inkább hagyjuk, rendben? -kérdeztem és melléültem

Tyler

- Oké. - elszomorodtam. A tegnapi napra gondoltam, hogy Tyler az unokahúgával volt, kitágult a szemem.  - Tyler! Az unokahúgod ő kinek a rokona? - aggódottan néztem a szemébe.

Anna

Mason lánya -mondta és hátradöltem az ágyon

Tyler

Hasra feküdtem, s Tyler szemébe néztem.  - Tyler.. - kezdtem halkan.   -Mason lánya mivel ő is Lockwood..ezért lehet, hogy az átok rá is hat. - összeszorítottam a szemöldökömet.

Anna

Biztos, hogy hathatna de nem fogom engedni, hogy baja legyen -fogtam meg a fejemet -Én sem tudom, hogy fogom-e tudni kezelni a helyzetet nem hogy ő lány létére...

Tyler

- Nyugi, minden rendben lesz.  - megsimogattam a karját.

Anna

Kérlek ne csináld ezt -utaltam arra, hogy a karomat simogatta -Csak nehezebb lesz Anna hidd el, nem fogom beadni a derekamat.

Tyler

Elhúztam a kezemet, hátamra feküdtem és a plafont néztem. Szeret, de félt, nagyon félt.  - Minek kell ennyire féltened? - kérdeztem.

Anna

Először mondta ki, hogy "szeret". Amit eddig sejtettem, végre tudtam rá a választ.  - Nem, nem úgy értem. Csak azt nem értem, hogy miért nem lehetünk együtt. - mondtam halkan, de legbelül még mindig nagyon örültem..

Anna

Úgy látszik ti vámpírok írtó hülyék vagytok, már elmagyaráztam nem egyszer nem kétszer -emeltem fel a hangomat ezzel a témával nagyon fel tud bosszantani...

Tyler

- Tudod, ha azt hiszed, hogy ha sértegetsz akkor hamarabb felejtelek el, de ez nem így van. - ugyanolyan hangnemmel beszéltem, mint ő.

Anna

Tudod megkönnyíteném a dolgodat, ha hagynád -szinte már üvöltöttem vele

Tyler

- Nem, nem fogom hagyni. - remegett a hangom, most miért ilyen?

Anna

Miért nem? -hajoltam fölé de már higgadtan beszéltem vele

Tyler

- Mert én is szeretlek és nem félek tőled. - suttogtam és mélyen a szemébe néztem.

Anna

Nem tőlem kell félned -válaszoltam és felültem mert különben hamarosan megcsókoltam volna

Tyler

- Nem félek Mason-től, se Katherine-től. - mondtam neki és én is felültem, megfogtam az arcát és a szemébe néztem.  - Együtt sikerülni fog. - halkan mondtam, majd megcsókoltam gyengéden.

Anna

Nem, nem akarom -löktem el magamtól kicsit erősebben -Nézd Anna én sajnálom, de nem -mondtam neki a szemébe nézve őszintén megbánva

Tyler

- Oké. - nyeltem egy nagyot. Ennyire megalázóan életembe nem éreztem még magam.  - Azt hiszem jobb lenne, ha hazamennél.  -fordultam el, s lehajtottam a fejem, mert tudtam, ha itt marad többször bepróbálkoznék.

Anna

A francba már csak ne érezném ezt mikor a közelemben vagy én tényleg sajnálom -mondtam majd szenvedélyesen megcsókoltam és visszadöntöttem az ágyba

Tyler

Meglepődtem. Nem hittem volna, hogy Tyler ezt teszi, de nem is szóltam. A kezemet a nyaka köré kulcsoltam és úgy csókoltam tovább. "Majd jól fel kell, hogy legyek fizikailag készülve, mert ha Mason megtudja, biztos rám támad...megint." - gondoltam.

Anna

Nem, mondhatod el senkinek még Farrahnak sem -néztem a szemébe és újra megcsókoltam, egyre vadabbul smároltunk és elkezdtem kihámozni Annat a ruháiból, még mindig nem tudom miért engedtem a csábításnak egy biztos így még jobban oda kell figyeljek rá, Mason miatt...

Tyler

- Oké. - mikor levette a felsőmet, megszólaltam. - Ma megyek suliba, és úgy teszek, mintha nagyon megbántódott lennék. - mosolyogtam rá, majd kigomboltam az ingét.

Anna

Ahogy gondolod, csak ne aludjunk el, úgy, mint a múltkor -nevettem el magam és megszabadítottam a shortjától, folyton visszatértünk egymás ajkához -Azóta várok erre mióta szakítottam veled -suttogtam a fülébe.

Tyler

- Szerinted én nem? - csókoltam meg a nyakát. Miközben hevesen csókolóztunk Tyler megszabadult a farmerjétől.

Anna

Kikapcsoltam a melltartóját és fülébe súgtam ELŐSZÖR- szeretlek -mondtam és elkezdtem csókolgatni a mellkasát majd szép lassan haladtam egyre lejjebb.

Tyler

Elpirultam..

A történtek után:

- Majd bemutatsz az unokatestvérednek? - kérdeztem közben a mellkasán fekszek, s megcsókoltam az izmos kocka hasát.

Anna

Persze de neki sem mondhatjuk el -húztam el a számat- még ki kell találnom mit mondok Masonnek miért van vámpírszagom és hol voltam az éjszaka és remélem, hogy sehonnan sem fogja megtudni...

Tyler

Gondolkoztam. - Vámpírszag, azért, mert tele van a sulid velük. - mosolyogtam, majd szorosabban átkaroltam.  - Az este meg...leittad magad egy klubban. - nevettem, nem találtam egyetlen jó ötletet sem.

Anna

Nyílván csak tudod ez a te szagod -nevettem -biztos elfogja hinni ugyanis veled ellentétben én egy kortyot sem ittam

Tyler

- Biztos és egy haverodnál aludtál az éjjel, mivel nem akartad, hogy így lásson téged.  - mondtam, de nevetnem kellett, hogy milyen hülye válaszokat találtam ki.

Anna

Majd inkább én is töröm a fejemet mert ez mind átlátszó -mosolyogtam és közben a karját simogattam

Tyler

- Hát igen eléggé. - szégyelltem el magam.  - Amúgy hogyan találtál ránk a pincében? Mert mi úgy hallottuk, hogy aludtál. - néztem a szemébe.

Anna

Aludtam? Nem nem aludtam benyomtam a szendvicseimet majd lezuhanyoztam, aztán kerestem volna Farraht, nem sokáig kellett, hogy keresselek titeket ugyanis nagyon jó lett az orrom -kacsintottam rá -Na szóval ott feküdtetek egymáson és gondoltam felhozlak titeket de olyan szinten ki voltatok ütve, hogy akár meg is ölhettelek volna titeket -mondtam mosolyogva, hiszen úgy is tudta, hogy ez még eszembe sem jutott.

Tyler

Nevettem. - Farrah meg pont azt mondta, hogy elszunyáltál. Hát akkor eléggé be lehetett csípve. Tényleg tegnap mi volt a suliban? - mosolyogtam.

Anna

Körülbelül fél órát voltunk bent Farrahval -nevettem -Damon tartott órát a szexualitásról, aztán Farrah beoltotta, hogy nem mai kan hozzá vágott egy szexkockát és eljöttünk hozzád.

Tyler

Tátott szájjal maradtam. - Várj Damon, mint tanár. És a dobókocka. Hát elég érdekes napod volt akkor. - az órám a 6:30-at ütötte.  - Mindjárt mennünk kell, de külön. - Tyler fölé hajoltam, s megcsókoltam.

Anna

Tudom -sóhajtottam -Nekem még haza kéne szaladnom előtte persze a kocsim a sulinál maradt -húztam el a számat-még mindig rajta van az a hatalmas karcolás -vágtam fancsali képet

Tyler

Gondoltam felvidítom Tyler-t.  - Ameddig te átöltözöl csinálok reggelit, mit kérsz? - mosolyogtam. Jó, hogy nappal a TV előtt ültem és legtöbbször a főző csatornát néztem..

Anna

Téged -perverzkedtem és megcsókoltam. -Rád bízom.

Tyler

Nevettem.  - Addig nem hagylak békén, ameddig egy rendes választ nem adsz.

Anna

Akkor valami szendvicset, nekem mindegy mit teszel bele de legyen benne sajt meg paradicsom -mondtam nevetve

Tyler

- Oké. - huhh legalább a főzés-sütést megúszom ma. Felálltam az ágyból és belebújtam a köntösömbe, bementem a fürdőszobába, gyors lezuhanyoztam és felvettem fehérneműt, farmert meg egy fekete nyakba kötős felsőt. Feltűztem a hajam és máris rohantam le, összedobtam egy szendvicset Tyler-nek, pont ahogyan kérte meg még pár felvágottat raktam bele. Egy sötét palackba öntöttem magamnak vért, hogy azért ne menjen el az étvágya. Kikészítettem az asztalra a reggelinket.

Anna

Azt vágod, hogy ennyit nem vártam még reggelire? -viccelődtem vele

Tyler

Grimaszoltam neki.  - Örülj, hogy sütni vagy főzni még nem láttál. Rég felgyulladt volna a konyha. - mosolyogtam, helyet foglaltam az asztalnál és egy rózsaszín szívószálból ittam.

Anna

Kitalálom mit iszol, vért, érzem a fémes, rozsdás szagát -mondtam kacagva aztán hirtelen komoly lettem -Miért akarsz velem ennyire együtt lenni? -kérdeztem a szemébe nézve

Tyler

Fémes,rozsdás szag?? - Már mondtam, mert szeretlek. - elmosolyodtam.  - Lehet, hogy pont egy vámpírtól fura ezt hallani, de tényleg így van. És te Mr.Lockwood? - vigyorogtam.

Anna

Mr Lockwood?? -kérdeztem értetlen fejjel -Na megállj csak -kezdtem el csikizni

Tyler

-Ááá, nee! - sikítottam, de nem hagyta abba, futottam normál tempóval előle, de így se sikerült. Megfordultam, s megcsókolt és ledöntött a kanapéra.  - Tudod régebben még 1864-ben önözni kellett mindenkit. - mosolyogtam.  - Még a Salvatore testvérek is önöztek engem. - nevettem.  - Jajj meg akkoriban pukedliznem kellett. - fura képet vágtam.

Anna

Ne utáld már ennyire azt a korszakot, milyen jól nézhettél ki a fűzős ruhákban -ámultam el egy percre és elkezdtem nevetni

Tyler

- Tudod, hogy mennyire beleszorítanak?  - de ő még mindig nevetett.  - Próbálj fel egyet te és akkor nevess.

Anna

Bolond vagy, hogy állna rajtam úristen -kezdtem nevetni újra de mostmár magamon.

Tyler

- Óóó nagyon szexi lennél. - kacsintottam rá.

Anna

Esküszöm megint megcsikizlek, különben is én mindig szexi vagyok -egóztam

Tyler

- Ha meg mersz csikizni megint, neked annyi. - nevetve fenyegettem.  - Igen Tyler te mindig az vagy. - kuncogtam.

Anna

Héé nem ér kinevetni a szexisebbet -nevettem majd elkezdtem újra csikizni

Tyler

- Nah persze, ááá nee nee Tyler légyszí kérlek nee könyörgök állj le!! - könyörögtem neki.

Anna

Persze mert mostmár nem tudsz menekülni -mondtam, abbahagytam és megcsókoltam majd visszamentem a konyhába megenni a maradék szendvicsmet.

Tyler

Leültem vele szembe, majd befejeztem a vért.  - Amúgy a kérdést amit feltettél nekem én megválaszoltam, de te nem. Adnál rá egy választ? - mosolyogtam.

Anna

Persze Annabelle kisasszony -mondtam nevetve- Azt hiszem most másodszorra mondom ki és nem fogom sokszor szóval jegyezd meg azért mert én is szeretlek.

Tyler

- Oké, bevéstem a fejembe. - mosolyogtam. - Ááá utálom, ha Annabelle-nek hívnak, az olyan ősrégi. - fintorodtam el.

Anna

Oké -mondtam -Nem akarok de sajnos muszáj mennem -mondtam majd megcsókoltam

Tyler

- Semmi baj. - mosolyogtam, majd gyorsan megint megcsókoltam. - Szia. - integettem.

Anna

Mikor hazaértem a hosszú és unalmas suliból, ledobtam a táskámat a földre és elhevertem a kanapén. Fárasztó volt a mai nap, Farrah vigasztalt engem Tyler-rel való szakításunk miatt, amit csak tettetünk. Legalább jó tudni, hogy sikerrel járt a szereplésünk. Annyira sajnálom Farrah-t, nekem végre helyre állt az életem, neki meg nem. Sokat köszönhetek drága barátnőmnek, ezért segítek neki. Felpattantam, s a Gilbert ház felé vettem az utamat.

Anna