Eddig történt:

• Anna és Tyler közelebb kerülnek egymáshoz
• Katherine is megjelenik náluk
• Elena és Stefan is megjelenik - Damon elmondja Elenának, hogy Stefan megcsókolta Katherine-t, ezért Elena szakít Stefannal

Egy idő múlva:

• Katherine és Melanie pasikról beszélgetnek
• Megjelenik Stefan, akit Melanie rögtön ellenszenvesnek talál és nem érti Katherine-t
• Stefan távozik, mikor Elena és anyja megjelenik
• ¤ Sophie és Damon megjelennek a Grillben, mert a fiú be akarja mutatni Elenát a lánynak
• ¤ Sophie meglepődik, amikor meglátja Elenát, azt hiszi rá, hogy Katherine, de megjelenik a háta mögött az igazi Katherine
• ¤ Erős szópárbaj alakul ki a Damon-Elena-Sophie páros és Katherine között, aminek a vége, hogy Katherine elmegy az asztaluktól
• ¤ Sophie és Damon egy kicsit nosztalgiáznak, de a lány még mindig utálja Damont
• ¤ Katherine verbénát kever Damon italába, aki rosszul lesz, de nem akar inni Elena véréből, ám végül meggyőzi őt Sophie és Elena
• ¤ Miután Damon nem tud megállni a vérszívásban, Sophie kénytelen lerángatni és falhoz vágni
• ¤ Megjelenik Isobel, aki aggódik a lányáért, majd enyhén megfenyegeti Damont, majd Katherine-nel veszekednek

Utoljára: Isobel összeveszik Katherine-nel, aki bevallja, hogy van egy lánya és azt is, hogy Isobelhez semmi rokoni kapcsolat nem fűzi

 

Damon

November 19. Kedd, a kórház után

Megérkeztünk. Rögtön a pulthoz léptünk és rendeltem magamnak egy üveg whisky-t. Sophie elnevette magát. Szeméből azt olvastam ki, hogy "Hülye vagy? Az nem elég ütős!"- Akkor rendelj te!

- Tudod mit...kezdetnek jó lesz a whiskey - nevettem - Majd fokozatosan kapcsolunk erősebbre - kikaptam a kezéből az üveget és jól meghúztam.

Sophie

Már javában ittunk, három whisky-s palack kiürült, mikor végre el tudtam kezdeni, amit akartam. - Olyan szépen kezdődött a kapcsolatunk. Tudod, mikor ő és a szülei autója beleborult a folyóba, én mentettem ki a folyóból, mielőtt megfulladt. Ő nem látott engem, nem is értették, hogyan menekült meg. És mikor felfedeztem, hogy olyan, mint Katherine, azt hittem, ő az. De ahogy figyeltem rájöttem, hogy nem lehet. Ő nem Katherine, ő egy teljesen más egyéniség... - Abbahagytam. Elárasztottak az emlékek.

- Igen, ezt már hallottam - húztam meg újra az üveget - Először é is azt hittem, hogy Katherine, és egy másodperc választott el attól, hogy ne essek neki. De utána megjelent az az álnok dög és eléggé meglepődtem - nevettem fel - Na de mesélj még, légyszi - a tenyerembe temettem az arcom, és vártam a folytatást

Sophie

Először., úgy szemtől szemben az iskola első napján találkoztunk, épp a mosdóból jött ki, és egymásnak ütköztünk. Nem igazán tudunk megszólalni, de aznap elég sokszor figyeltük egymást, ami nem egy emberkének feltűnt. - elmosolyodtam az emlékek miatt. - De még aznap este megjelent Damon. - Hervadtam le. - Félteni kezdtem Elenát, főleg attól, hogy Damon majd Katherine-t látja benne. Nem is tévedtem. Damon mindent elkövetett, hogy engem bemártson Elena előtt, még azt is elhitette vele, hogy én manipuláltam Katherine-t azzal, hogy szakítson vele. hogy Katherine miattam nem maradt Damonnal. Most képzelheted. Elena nem tudta, ki vagyok, mi vagyok, nem árultam el semmit és mindent elhitt, amit csak rólam hallott. Damonnek könnyű dolga volt.

- Damon úgy látszik, akkor is hozta a formáját - Azt kívánom néha, Katherine bár sohasem jelent volna meg 1864-ben Mystic Falls-ban... akkor szépen éldegélhettünk volna, és nem kavar be, majd 60-70 év múlva csak úgy meghaltunk volna szimplán megöregedve. Semmi dráma, semmi nehézség - húztam meg a vállam - De azért jó ez így is, mert akkor nem élhettünk volna meg ennyi mindent. Emlékszel még 85-ben mekkora buli volt Miamiban? Sosem felejtem el - emeltem a plafonra a szemeimet elmélázva - Na mondd tovább. Hogyan folytatódott a történet?

Sophie

- Elena rájött, hogy mik vagyunk és így nem lehettünk együtt.Legalábbis ő ezt mondta. De a végén mégiscsak újra kikötöttünk egymás mellett és először lefeküdtünk egymással. Ezek után azonban meglátott egy képet Katherine-ről és elmenekült előlem. Egy vámpír rátámadt az úton és Damon mentette meg. Georgia-ba vitte. Elena szóba sem akart állni velem, kíváncsi volt, miért olyan, mint Katherine, ezért képtelen voltam beavatni, hogy örökbe fogadták. Ezek után jól megvoltunk egymással, de mikor egy csapat vámpír megtámadott engem és legyengültem, Elena adott a véréből. A vérét adta értem. Utána próbáltam visszaállni a mókusokra, meg nyulakra, de nem sikerült. Emberi vért akartam - csuklott el a hangom.

- Hát nem gondoltam volna, hogy ilyen bonyolult ez az egész - kerekedtek el a szemeim - Na látod, ezért próbálom én elkerülni a szerelmet. Túl bonyolult már egy ilyen vén nőnek, mint én - nevettem - De azt be kell vallanod, hogy a diétád tényleg nem a leghumánusabb egy magunkfajtának. A mókusok meg hasonlók, hát hogy is mondjam... elég gyengék. De mi lett utána? Gondolom a nagy akaraterőddel le tudtál állni. Látod, ez az egyik legjobb benned. Te hordozod magaddal szinte az összes vámpír akaraterejét. Te meg tudod állni, amit például én nem. Ennek örülj - nyújtottam ki a nyelvem

Sophie

Keserűen elmosolyodtam.

- Hát most én sem álltam le. Egyszer rátámadtam Elenára, ezért kénytelen volt verbénát döfni belém és bezárni a pincébe. Damonnal tette, de a bátyámnak kivételesen nem volt ínyére a dolog. Meg akartam halni, éhen akartam halni, nem tudtam leállni, de Elena segített. Viszont mikor felbukkant az anyja... megzavarodott, mikor rájött, hogy az anyját nem is ő érdekli, hanem Katherine miatt jött vissza. De el is ment. Nagyjából ennyi. Boldogok voltunk, szerettük egymást, Damon ármánykodása sem tett semmit ellenünk.

- És ez akár a történet vége is lehetne, ha... - emeltem fel a mutatóujjam - Végül mégsem lett ilyen boldog a vége, ezt már én is tudom. Ennek az oka pedig...

Sophie

- Katherine... - nyögtem ki.

- Mindannyiunk gyűlöletének tárgya - bólintottam - A múltbéli eseményekkel már tisztában vagyok. Most kérlek magyarázd el, mi történt Katherine felbukkanása óta.

Sophie

-Életem legrettenetesebb időszakát fogom most felidézni. Katherine nem olyan rég nálam kezdte a napot. Meglátogatott, beszélgettünk, megjegyzem, emelt hangnemben, vagyis én, de őt nem hatotta meg. Megcsókolt és Damon ránk nyitott. Most képzelheted, még aznap este elmondta Elenának, aki azonnal szakított velem. De nem azért, mert Katherine megcsókolt, hanem mert eltitkoltam és mikor rá kérdezett, hazudtam. Másnap már Damonnal volt. Katherine pedig... megőrült. Minden kell neki, érted? Minden!

- Tudom Stefan, nem kell nekem bemutatnod - túrtam bele a hajamba - És a jelenlegi állás szerint Katherine-nek te kellesz, Damon boldog Elenával, aki most éppen a kórházban fekszik, te meg pusztítod magad, amiben én segédkezem. Én vagyok a hülye, hogy segítek ebben az önpusztító életmódban - azért ittam egy kortyot a whiskey-mből

Sophie

- De azért igyál még velem! - mosolyogtam. - Remélem, nem utálod még jobban Damont. Ő szeret téged, csak rosszul fejezi ki magát.

- Ha ittam volna, most biztos kiköpöm - nevettem - Rosszul fejezi ki magát? Az azért nem kifejezés. Pedig régebben sokkal másabb volt.

Sophie

- A Katherine-eset óta elég zavaros. Azóta nem érti meg senki. Nehezen viselte, mikor megtudta, hogy Katherine nem volt a sírban és 145 évig nem is kereste meg. Most képzelheted... Ezek után szeretett bele Elenába.

- Aki tegyük hozzá, kiköpött Katherine. Szerintem ez volt az első oka, hogy beleszeretett. A második az, hogy téged idegesítsen, a harmadik pedig talán az, hogy tényleg szereti.A fene sem tud eligazodni Damon-ön- húztam le az újonnan kihozott tequilámat

Sophie

-Osztom a véleményed!De ettől függetlenül még a bátyám. És szeretem... - Anyám, ez nyálas volt.

- tudom. És ő is szeret téged. Ezt ma délután mondta,úgyhogy ne nézz rám ilyen képpel - nevettem

Sophie

- NEm hittem volna, hogy hallok tőle ilyet még egyszer... utoljára... - De Sophie befejezte a mondatom.

- 1864-ben. Tudom, én is ugyanezt válaszoltam neki, amikor ezt mondta a kórházban - húztam félmosolyra a számat - Most fogsz még csak meglepődni, ha elmondom nekem mit mondott. Azt mondta, hogy bocsássak meg neki. Sőt, kérte! De nekem ez sok volt, és nem hittem neki. Valahogy nem ment.

Sophie

A Grillbe mentem, bár lettem volna Elena mellett, de inkább hagytam pihenni. Leültem a pulthoz, és kértem egy kólát. Azt hiszem, ideje lett volna pihennem nekem is. Ittam egy kortyot a kólámból, majd lehajtottam a fejemet.

Damon és Elena együtt. Elena és Stefan szakítottak, Katharine miatt fekszik most kórházban a barátnőm. Ez a Farrah együtt van Jeremy-vel... állítólag.  Sophie, ő is simeri őket, de úgy érzem, hogy jó barátságban lennék vele, de vámpír... De nem bántott senkit, nem? Vagy csak én tudom így? Kedves, nagyon kedves. Nem tudom, de nekem kicsit zavaros minden. Persze értem én, de akkor is...

Elmélkedésemet egy hang szakította meg...

Bonnie

- Szia Bonnie - köszöntem, majd közelebb mentem hozzá - Hogy vagy? Elena hogy van?

Sophie

Felemeltem a fejemet a pultról, és megpillantottam magam mellett Sophie-t. - Jól, azt hiszem. M?ikor még bent voltam, ugyanolyan állapotban volt, azóta nem tudom. Te? - kérdeztem, miközben leült mellém, és kért egy italt.

Bonnie

- De, azt hiszem kellene egy ütősebb. Jó az, amit te iszol. Az igaz, hogy ma túl sok információt kaptam, de még előttem az egész nap, bármi jöhet még.

Bonnie

- Még két tequilát - szóltam a pultosnak - Itt, Mystic Fallsban mindenkinek ilyen drámás az élete? Azt már tudom, hogy kis város nagy történelemmel, de kis város nagy drámákkal is? Eléggé kemény kombináció.

Sophie

- Igen, azt hiszem, itt mindenkinek. És a történelme... Néha azt kívánom, bárcsak álmodnék. - Elénk rakták a tequilát, én pedig a kezembe fogtam. - Igen, eléggé kemény kombináció.

Bonnie

- Hogy érted, hogy bárcsak álmodnál? Hiszen ez olyan, mint egy tündérmese - nevettem - Vámpírok tömkelege vesz körül, te pedig boszorkány vagy - suttogtam - Már csak a vérfarkasok hiányoznak ide, vagy valami orkok, gnómok vagy hasonlók. Egészségedre - ittam meg újra a poharam tartalmát

Sophie

Ledöntöttük mindketten az italt, majd ránéztem. - Úgy értem, hogy olyan borzalmak történnek ebben a városban, hogy úgy érzem álmodok, de mégis olyan valóságos. Ha a nagymamám nem mondta volna, hogy boszorkány vagyok, akkor szerintem még a mai napig se tudnám, hogy mi vagyok - utolsókat suttogtam.- Még csak azok hiányoznak. Komolyan, meg sem lepődnék rajta.

Bonnie

- Szerintem ami késik, nem múlik. Elérjük még azt is, hogy megjelenjenek. és milyen borzalmakra gondolsz Katherine-en kívül, mert ő maga egy csapás. Tudod, új vagyok, és segíteni szeretnék amiben csak tudok - mosolyogtam

Sophie

- Én szerintem haza megyek. Sziasztok! - Kiittam még a negyedik üveg whisky-t, puszit nyomtam Sophie arcára, intettem Bonnie-nak és hazatámolyogtam valahogy.

- Vigyázz magadra - kiáltottam Stefan után

Sophie

Elköszönt Stefan, majd Sophie felé fordultam. - Katherine-nen kívül? Nem tudom. Egyelőre ő a legnagyobb csapás.

Bonnie

- Mondasz valamit - forgattam meg a szemeimet - És te hogyhogy ennyire ki vagy békülve velünk... a vámpírokkal? - suttogtam

Sophie

Erre a kérdésre igazán nem számítottam. Nem akartam megbántani, de jobb most elmondani, mintha mástól tudná meg. - Nos, én... Be kell vallanom, hogy nem szeretem őket, mert... Lehet, hogy csak azért gyűlölöm őket, mert Damon miatt...miatta halt meg a nagymamám, mert felnyitottuk a sírt, ahol azt hittük, hogy ott lesz Katherine. Stefannal nincs bajom, de Damon testvére. - Felnéztem rá, és őszinte döbbenet ült ki az arcára, majd talán szomorúság vette át a helyét. - Én kedvellek. Nem tudom megmondani, hogy miért, de veled sokkal jobban kijövök, mint... másokkal. Az olyanok közül, mint ami te is vagy. Amikor megláttalak, nem mondtam volna meg rólad, hogy vámpír vagy - suttogtam. - Igazán megkedveltelek, bár elég rövid idő óta ismerlek. ÉS tényleg ne haragudj, amiért ezt mondom, de a fajtátokkal nem vagyok kibékülve. Elviselem Elena miatt, és hogy boszorkány vagyok - ismét suttogtam már. - Tudod, tisztában vagyok vele, hogy egy pillanat alatt kitekerhetnéd a nyakamat, de nem teszed. - Tudtam, hogy most gyűlöl, de ez volt az álláspontom a vámpírokról, és róla.

-Valahogy biztos voltam benne, hogy Damon a kulcspontja a vámpírok iránti gyűlöletednek - húztam el a számat - Nem is hibáztatlak, azért mert nem szeretsz minket, mert nagyon sokan vannak így. Úgy fogalmaznék, hogy inkább rettegnek tőlünk látatlanban is, ezért utálnak, és ez is érthető, hiszen a legtöbb fajtánkbelitől okkal félnek.És igen. - bólintottam - Akár itt, mindenki előtt kitörhetném a nyakad, úgy, hogy észre sem vennék. De miért tenném? - húztam fel a szemöldököm - Szerintem kedves vagy és aranyos, remélem barátnők leszünk az úgymond faji különbségek ellenére - mosolyogtam - Egyébként is a boszorkányoknak, vagyis inkább egynek, sokat köszönhetek - emeltem fel az ujjamat és mutattam meg a gyűrűmet - Egy bizonyos Emilynek.Na de én megyek is haza, kipihenem magam. Holnap találkozunk - intettem Bonnie-nak majd hazaindultam

Sophie

Csak egy név visszhangzott a fejemben: Emily. Tőle kapta a gyűrűjét? Persze, ki mástól? De, én úgy tudtam, hogy csak Katherine-nek, Stefannak és Damonnak van. Ezek szerint tévedtem.

Persze szerettem volna, ha barátnők leszünk, és azt hiszem, ezt csak úgy érhetem el, ha félreteszem a gyűlöletemet, amikor róla van szó. Igen, kedves, és aranyos. Talán jobb lenne, ha én is hazamennék.

Összeszedtem a holmimat, és hazamentem.

Bonnie

Október 21. csütörtök:

Méltán kijelenthetem, hogy beálltam az iskolakerülők táborába. Igaz, a szándékom megvolt rá, hogy bemenjek, de mivel a városban kb 10 km/h-val tötymörögtem, megláttam a Grill ablakában lévő táblát, miszerint: "Pincért/pincérnőt felveszünk". Úgyis mindig mindenki azzal van közülünk, hogy vegyüljünk el, ne tűnjünk ki. Hát itt a remek alkalom, hogy beolvadjak a környezetembe. Bár kicsit sem érdekes, hogy egy vadonatúj Aston Martinnal szaladgálok és közben pincérnősködök a Grillben, de nem baj. Gyorsan leparkoltam, majd besétáltam.

- Szép napot - mosolyogtam a pult mögött álló férfira. - A kirakatban láttam, hogy alkalmazott hiányban szenvednek - folytattam, majd "megbeszéltük" a részleteket, s már délután kezdhettem is.

Farrah

Elkomolyodtam. Hát mégis talált valakit.

- Akkor nincs miről beszélnünk! Megyek és intézkedem a Salvatore-testvérek és Elena ügyében! Viszlát Elena temetésén! - integettem felé.

Elnevettem magam.

- Hahaa, na ki nem tud átverni kit? Ja, és légyszi ne nagyon gyilkolássz, amennyiben ez lehetséges. Ó, és még valami: engem te ne fenyegess! - mondtam ezúttal komolyan.

Lexi

- Nem fenyegetőzöm, az kiment a divtból. - Elmosolyodtam. - Viszlát, Lexi! Csodásan nézel ki, mint mindig! - fejeztem be, majd el is mentem. Örültem volna, ha utánam jön, de ha nem is jön, minden sarkon, minden ujjamra találok mást.

- Hová megyünk? - kérdeztem mosolyogva - Melletted legalább nem unatkozom, meg amúgy is vigyázni kell, nehogy valaki meghaljon körülötted. De ettől még ne kezdj reménykedni...

Lexi

- Valaki meggondolta magát? - mosolyodtam el. - Én a kórházba megyek! Mint mondtam, intézkedem Elena temetése ügyében. Nincs temetés hulla nélkül - néztem magam elé.

- Rendben, neked nem lehet ellenállni. De akkor is elsőszámíú hogy meghaljon. Mondj egy helyet!

- Erdő? - vetettem fel az ötletet. Az úgy is elég messze van az emberektől. Hú, legalább szegény csaj megmenekült. Egyenlőre. Minden esetre örömmel látom, hogy Lee hallgat rám.

Lexi

Rendben, denem megyek bele az állatdiétátokba! - figyelmeztettem.

- Persze, persze, jó, csak gyere már! - húztam ismét magam után.

Lexi

Egész nyugis meló ez - gondoltam. Legalább lekötöm magam valamennyire és még a helyieket is megismerem. Suli után egyből jöttem felvenni a műszakot. Épp egy fiatal, húszas éveiben lévő lány volt kiborulva, hogy lehet, hogy terhes, mikor belépett az én drága Tyler barátom.

Farrah

Mkor beléptem megdöbbenve láttam, hogy Farrah áll a pult mögött, természetesen odamentem és üdvözöltem.

Szia -köszöntem mosolyogva -Itt dolgozol?

Tyler

- Szia Ty! - köszöntem vissza. - Amint látod, igen. Tudod, új élet... Be kell illeszkedni, stb - mondtam. - Kérsz valamit? Vagy csak bejöttél a hangulat miatt?

Farrah

Igazából unatkoztam, egy sört kérek -mondtam -Régebben Matt, Vicki és én is dolgoztunk már itt. Egyébként sok sikert.

Tyler

- Ó, akkor ez valami rítus? Minden korombeli dolgozik vagy dolgozott itt? - nevettem, majd kiszolgáltam őt. -  Amúgy tulaj azt mondta, Matt még mindig itt dolgozik, láttam is őt tegnap. De nincs még korán a piáláshoz? - vontam össze a szemöldököm.

Farrah

Nekem már mindegy -mondtam és meghúztam -Itt ez az egyetlen pénzkereseti lehetőség -nevettem kínomban.

Tyler

- Mintha annyira szükségem lenne rá - sóhajtottam, majd az Astonom irányába néztem. - Én meg kínomban dolgozok itt. Nem igazán lelem örömöm az iskolában - fintorogtam. - Egyébként, gratulálok, jó színészek vagytok Annaval, de engem nem tudtok átverni - kacsintottam.

Farrah

Nos akkor hiba lenne tagadnom, miután elmentél együtt voltunk, de miből jöttél rá? -kérdeztem és lehúztam a maradékot -Ugye adsz még egyet? -néztem rá boci szemekkel

Tyler

- Tyler, Tyler... Tudod, ahogy Damonnek mondtam, hogy nem mai kan, én sem vagyok már mai lány - vigyorogtam. - Persze, aztán majd rajtam lesz leverve, hogy bepiáltál? - tettem csípőre a kezem. - Na jó, lásd milyen jószívű  vagyok - azzal elé raktam még egy üveggel.

Farrah

Tudod, addig adod a piát ameddig kérem -mondtam neki mosolyogva -Veled folyton csak lelkizem -nevettem -Na és hogy állsz a Jeremy üggyel?

Tyler

- Vigyázz, hogy beszélsz az idősebbel - néztem a szemébe, de közben mosolyogtam. - Igen, mondjuk én örülök, hogy megbízol bennem, meg hogy van kivel beszélnem. Jeremy? Ki az a Jeremy? - tettettem a hülyét. -  Na, kb így.

Farrah

Ennyire kiborított a Vickis ügy? -húztam el a számat -Ugyan már ne törődj vele, inkább vodkát kérek -mondtam és visszatoltam neki a fél üveg sörömet.

Tyler

- Nem... Vagyis, nem tudom - grimaszoltam. - Tudod, nem érintett jól, hogy egyik nap még velem incselkedik illetve... elvan, aztán meg... Mindegy, adom a vodkát és iszok egyet veled én is - mosolyogtam. - Ökör iszik magában - nevettem.

Farrah

Ha ezt így folytatjuk akkor seggrészegek leszünk -közöltem vele vigyorogva mikor már a 4. kört ittuk.

Tyler

- Hát, nem elképzelhetetlen - nevettem. - Kezdem úgy érezni, hogy a vámpírság kéz a kézben jár a piálással.

Farrah

Tudod mióta megtudtam a kis titkomat én is, állandóan van valami a kezemben, persze legtöbbször sör -mondtam és lehúztam az újabb kört, már nem kellett kérni, Farrah töltötte magától...

Tyler

- Így jártunk - sóhajtottam. - De ha így folytatjuk, hiányt iszunk és kénytelen leszek megbabrálni tulaj bácsi memóriáját - vigyorogtam. - Na nem mintha bánnám, szeretek én rosszalkodni.

Farrah

Én nem bánom, legalább nem kell fizetnem -nevettem

Tyler

- A kis haszonleső - csaptam az asztalra az üres poharat. - Még egy kört? - kérdeztem, de már töltöttem is, mire ő önelégülten vigyorgott. - És van valami egyéb káros szenvedélyed, vagy csak iszol? - tettem föl a kérdést.

Farrah

Milyen káros szenvedélyre gondolsz? -kérdeztem vigyorogva

Tyler

- Bármilyenre - vigyorogtam vissza. - Jó, a szexet ne vegyük ide.

Farrah

Hát nem tudom szerintem nincs -mondtam vigyorogva és megrándítottam a vállamat.-Na és neked?

Tyler

- Jelenleeeeeeg... nincs. De annak idején - sóhajtottam. - 70-80-ban, én is olyan voltam, mint a többi fiatal, szex, drog, pia, rock and roll!

Farrah

Hé a szex nem számít annak megbeszéltük -nevettem hangosan -drog nos kb 1 éve füveztem utoljára -mondtam -de most hogy mondod lehet, hogy rámférne, az alkohol az meg mindennapos

Tyler

- Oké, oké, igazad van - vigyorogtam. - Nos, ha gondolod... van nálam egypár szálacsak - mondtam ravaszul, majd vámpírsebességgel az ajtóhoz mentem, megfordítottam a táblát, hogy a zárva legyen kifelé és kinyitottam - Temető?

Farrah

Oké -vigyorogtam - A jó munkaerő titka a munkaidőben való füvezés és piálás, huh ki gondolná, hogy ennyire jó fej egy vámpír -kezdtem nevetni és a temető felé vettük az irányt.

Tyler

Mikor oda értem, szerencse Farrah még nem volt ott. Leültem egy bárszékre, pár ital után leült valaki mellém. A szemem sarkából láttam, hogy barna haja volt. Másodpercek után megszólalt.

Anna

- Szép estéd van, Anna? - kacsintottam rá, majd a pultos felé fordultam. - Egy üdítőt kérek, de gyorsan! - néztem a szemeibe, majd mikor kapcsolt, elém rakta az italt. Újra Annához fordultam. - Anyukád még mindig a sírban van?

Katherine

- Most, hogy itt vagy már nem olyan fényes. - mormogtam, majd néztem ahogy a pultost megigézte.  - Igen képzeld el, még mindig ott van. Abban a sírban ahol neked is kéne lenni.

Anna

- Jaj, hogy mondhatsz ilyet? - néztem rá csúnyán. - Ha nem csaptál volna be, már régen kinn lenne.Tudom, hogyan kell felnyitni, de eszem ágában sincs addig, míg nem ajánlanak érte valami értékeset, értelmeset.

Katherine

- De nem változtathatom át Elena-t. - sziszegtem Katherine-nek.  - Mondj valami mást. - néztem előre és lehúztam a martinimet kértem egy újat.

Anna

- Ezúttal nem kértelek rá! - javítottam ki. - Köthetnénk egy egyezséget: mivel úgy is a legtöbben megfogadták, hogy kínyírnak, gondoltam, mellettem is állhatna valaki. Rád gondoltam. Tudom, azt fogod mondani, hogy én mindig akkor adok, ha kapok is valamit. És most is így lesz: mellém állsz, cserébe megkapod az édesanyád! - mondtam, persze volt egy-két hátsó szándékom.

Katherine

- Hogy érted, hogy melléd állok? - furán néztem Katherine-re.

Anna

- Hát tudod: segítjük egymást, mentjük egymás bőrét, meg ilyenek. Rajtad múlik! - "Azt inkább nem mondom, hogy 26 másik vámpír is kiszabadul. Úgy sem gondol rá!"

 

Tényleg ne gondolj rá, mert akkor egy csomó poént lelövünk :D

Katherine

- Oké. - mosolyogtam. Éreztem a reményt, hogy ha ilyen kis csekély ajánlattal vissza tudom anyukámat szerezni.  - Akkor benne vagyok.

Anna

A kezemet nyújtottam felé. - De még egyszer ne csapj be! Mert akkor nem élve hozom ki anyád a sírból! - fenyegettem. - Megteszem az első lépéseket az ügyben! - mosolyodtam el.

Katherine

- Ok, ígérem, hogy nem csaplak be.  - nyújtottam felé a kezemet, de visszahúztam.  - De neked is meg kell ígérned, hogy kiszabadítod Pearl-t és Mystic Falls-ban senkinek nem fogsz ártani.  - nyújtottam megint a kezemet, majd suttogtam.  - Azért a pultosokat meg lehet igézni. - vigyorogtam.

Anna

- Rendben! - ráztunk kezet. - Ha minden jól megy, egy hét múlva édesanyád már kinn lesz. - És másik 26 vámpír. - De ehhez beszélnem kell egy boszival. Bonnie Benett-tel...

Katherine

- Igen, ő Emily utóda.  - néztem a kiürült poharamra, rendeltem még egyet. Már a 4. pohárnál tartok..

Anna

- Pontosan! Ma este meglátogatom, de lehet, hogy átharapom a torkát, ha hergel, szóval már előre is bocsánat. - Jézusom, Katerina Petrova sosem kért volna bocsánatot!"

Katherine

- Nem bánthatod, mert boszorkány. Szükségünk van rá.  - tágra nyílt szemekkel néztem rá, majd megdöbbentem, hogy bocsánatot kért.

Anna

- Nem látod, hogy épp beszélgetek Katherine-nel? - kérdeztem, majd a poharamra mutattam ami üres.

Anna

- Ennyire azért ne legyél jó fej - fintorogtam, majd elé raktam az üveget. - Tölts magadnak bazz!

Farrah

- Nem én dolgozok itt. - forgattam meg a szemem.

Anna

Akkora pofont adtam volna neki, de akkorát, hogy térjen már észhez. Miért kell mindent félreérteni? Na meg, mit diskurál ez annyira Katherine-nel? Tudtommal nincsenek jóban. Elszámoltam tízig, mert kissé elszállt az agyam, hogy nem képes normális lenni.

- Parancsoljon, Annabelle kisasszony - mondtam, s töltöttem neki egy pohárral. - Majd szólj, ha hajlandó vagy megbeszélni a dolgokat...

Farrah

- Oké, szólok. - néztem rá Katherine-re.

Anna

Ideértünk. Útközben - most kivételesen - beszélgettünk, teljesen higgadtan és sokat röhögtünk. De mikor belétpünk a Grill ajtaján rögtön feltűnt a pultban álló Farrah, a vele beszélgető Anna és az iszogató ribanc, Katherine. Sophiera néztem.

Damon

- Már a látványa is elrontja a kedvem - súgtam Damon-nek, majd leültem Farrah elé, és próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne Katherine - Farrah, felcsaptál pultosnak? - kérdeztem, majd megpaskoltam a mellettem levő széket, hogy Damo oda üljön le

Sophie

Hátra néztem, mert fura vibrálást éreztem. 2 új vámpír lépett be a Mystic Falls-i Grill-be, Sophie és Damon. Várj Sophie? Sophie Quell lenne?? Akit még embernek ismertem 1864-ből?? Lehetetlen, vagyis nem.. Vámpír lett. Azzá vállt, ami a legnagyobb félelme volt akkoriban..

Anna

-Újra hárman, mint a régi szép időkben... - suttogtam, miközben Sophie-t, Annát és Farrah-t vizsgáltam. Meghallották.

Katherine

- Csakhogy immáron mindhárman vámpírként - mosolyogtam Katherine-re, majd eszembe jutottak azok a dolgok 864-ből.

Farrah

Nagy szemekkel néztem Katherine hozzászólása miatt.  - Igen a régi szép 1864. - suttogtam.  - Sophie mióta lettél az ami most vagy? - halkan suttogtam, hogy ne hallja meg senki körülöttem, de Sophie simán meghallotta.

Anna

- Anna, olyan furcsán nézel rám - fordultam felé - Ohh, hogy te nem tudtad, hogy én is átváltoztam. De most már tudod. Még akkor, amikor Damon és Stefan is átváltozott - húztam le a poharam tartalmát - Köszi, Farrah. Szerintem az Astonodat addig el kellene rejteni. Járhatnál például biciklivel és lehetnél környezettudatos egy kicsit - nevettem - Katherine, magadat és Damont kihagytad. Csak nehogy úgy végződjön, mint 864-ben!

Sophie

- Áhh Sophie, egyszer ülnél bele és nem akarnál kiszállni - kacsintottam. - Még egy kör? - kérdeztem, de meg sem vártam a választ, mindenkinek töltöttem Katherine-r és Annat is beleértve.

Farrah

Farrah felé fordultam.

- Ne felejtsd el, hogy gyenge vámpírok. Talán Anna még megy valamire, de ti - néztem Sophie-ra és Farrah-ra felváltva szánakozóan.

Katherine

- Igen. Sajnos ebben Katherine-nek igaza van.  - Húztam le a maradék italt, majd Farrah töltött nekem is egyet. Védenem kell Katherine-t, mert ez az ára annak, hogy kiszabadítsa az anyukámat.

Anna

- Katherine, Katherine... Nem tudsz te rólam semmit - nevettem el magam.

Farrah

- Elég régen találkoztunk Katherine, azóta sok minden megváltozott - húztam le az újabb poharamat - Olyan erősek biztosan nem vagyunk, mint ti, de nem vagyunk piskóták. Anna, te mióta is adsz neki igazat? - böktem a fejemmel Katherine felé

Sophie

- Hát..Sophie, az emberek változnak. - húztam el a számat, és próbáltam jól hazudni.

Anna

- Emberek? - nevettem fel. - Anna, ne röhögtess.

Farrah

- Azt tudom, volt már benne részem - húztam fel a szemöldököm

Sophie

- Akkor vámpírok. - véletlenül hangosan mondtam ki. Az egyik srác 2 üléssel arrébb meghallotta véletlenül és rémülten nézett rám. Belenéztem a szemébe.  - Elfelejted amit mondtam, és hazamész. - igéztem meg.  - Megértettél? - bólintott, majd elment. Elégedetten mosolyogtam.

Anna

Miközben Tim, aki velem volt a pult mögött, Katherine-t szórakoztatta, küldtem Annanak egy olyan "Engem nem tudsz átverni, ismerlek már egy jó ideje" nézést, majd nagyot sóhajtottam.

- Tud valaki adni egy mobilt? - kérdeztem.

Farrah

- Istennő vagy - kacsintottam rá, majd bepötyögtem egy gyors sms-t Jeremynek.

"Szia, napok óta nem tudok rólad semmit. Bár... gondolom nem vagy rám kíváncsi, de szeretnék veled beszélni. Ez nem az én számom, az enyémre válaszolj. Farrah" elküldtem, majd egy újat kezdtem, ezt immáron Annanak címezve.

"Mit hallottál tegnap?" néztem rá, mire kapcsolt, s elővette a telefonját. Én pedig újra töltöttem.

- Alkesz csapos, milyen jó munkaerő vagyok már - vigyorogtam.

Farrah

Nem volt kedvem  beszélgetni.  - Megyek használni a lány mosdót. Miközben mentem az ajtó felé elővettem a mobilomat és küldtem Farrah-nak vissza az sms-t.  - Mindent hallottam, meg az öleléstől láttam..Erdőben csak pár percig voltam fültanú.  - Megnyomtam a küldés gombot és bementem a mosdóba. Megnéztem magam a tükörbe és megigazítottam a hajamat.

Anna

Akkor ugye azt is hallottad, amikor az került szóba, hogy nekem Jeremy kell? - írtam vissza neki.

Milyen jó, hogy itt ez a bárgyú gyerek - gondoltam ahogy a szemem sarkából Katherine-re pillantottam, s közben vártam a választ.

Farrah

Miután válaszát megkaptam írtam megint.  - Igen hallottam, de azt is, hogy majd ti megbeszélitek amikor már nem leszek a barátnője. És ezt TE mondtad.  - küldtem el neki az üzenetemet.

Anna

- Köszi, Farrah - néztem az újra teletöltött poharamra - Egészségedre és a felejtésre - emeltem Damon felé a poharat

Sophie

- Úgy legyen! -emeltem fel én is, majd rögtön ki is ittam, majd Katherine-re néztem. - Hűha, egy libának is lehet rossz napja? - nevettem.

Damon

Hamarosan odaértünk.A lányokat Damon szórakoztatta, mikor besétáltunk. Melanie-ra néztem és közben Sophie-ra mutattam. - Ő az... - suttogtam a fülébe, bár meghallhatták, ha akarták.

Katherine

-Tudom. - tettem kezemet a vállára. Nem szándékoztam most azonnal nekiesni, és megölni. Akkor hol marad a móka? Végigmértem a kis társaságot, melynek központjában Damon Salvatore állt. Ez a fiú igencsak kedvelt errefelé. Katherine-nel a pulthoz mentünk, elég közel a csapathoz, hogy mindent halljunk. Megszorítottam a kezét, jelezve, hogy legyen türelemmel.

Melanie

Jókedvemet egyből lelombozta, ahogy belépett újra a Grillbe Katherine és egy másik nő. Egy másik vámpír?

- Azt hittem, ma már nem látom többet - sóhajtottam, majd Katherine és az ismeretlen nő közelebb jött és nem sokkal mellettünk foglaltak helyet

Sophie

- Csak ne kötözködj azzal a nővel! Katherine nevelője és még gonoszabb, mint Katherine! Stefannak már volt szerencséje hozzá! - suttogtam. - Remélem, halljátok ezt a dicséretet - mosolyogtam Sophie-ra, de az utolsó soromat Melanie-nak és Katherine-nek címezte.

Damon

- Oh, édes Istenem - mondtam - Még egy csapás - próbáltam a lehető leghalkabb módon mondani, nehogy meghallják - És nem vagyok kötözködős típus, ezt már tudhatnád - nevettem saját maagmon, mivel ezt még én sem hittem el

Sophie

Elmosolyodtam. Nagyon új lehet még ez a lány, ha engem nem ismer. Hiszen nekem köszönheti, hogy itt van.

-Micsoda dícséret. - mosolyogtam Katherine-re, bár a többi is hallota. - Igazán kedves fiú. - mondtam, és Damon-re néztem, majd rendeltem két whiskey-t. Egyet magamnak, egyet Katherine-nek.

Melanie

Melanie-t szemléltem. Katherine-nek volt kire ütni.

- Ez csak természetes, hölgyem! - néztem rá és ezt neki is címeztem, a szemébe mondtam. Így reagáltam erre a "Igazán kedves fiú" dologra. Majd Sophie jött. - Tényleg ne szívózz, ismerlek, Katherine-be is belekötsz, ha tudsz, de most ne. Én nem őt, hanem téged féltelek.

Damon

-Engem nem is kell félteni. - mondtam a fiúnak. Miért is kéne? Az első, igazi halhatatlannak mitől kéne félnie? Semmitől. Senki, és semmi nem olyan erős, hogy elbánjon velem.

Melanie

-De csak azért hallgatok rád, mert sokat ittam - válaszoltam Damonnek - Egyébként ha Katherine kezdi, nehogy elvárd, hogy nem védem meg magam - húztam fel a szemöldököm

Sophie

- Mikorra tervezed az akciót, Melanie? - néztem rá.

Katherine

-Mostra. - mondtam, és bármiféle nehézség nélkül a lányra néztem, és mentális fájdalmat okoztam neki. Elmosolyodtma, és tovább néztem, ahogy a fejéhez kap, és fogalma sincs róla, mi történik.

Melanie

Az egyik pillanatban még beszéltem, a másikban pedig már fájdalmat éreztem a  fejemben.

- Áááá - megpróbáltam nem  annyira hangosan ordítani, de valahogy nem ment - Mi a fene történik? - kaptam a fejemhez mindkét kezemmel

Sophie

Sophie hirtelen a fejéhez kapott. Kiabált, majdnem leesett a székről. Felálltam és megfogtam, nehogy leessen a helyéről, közben nagyon figyeltem, mi történik. - Sophie! Mi a baj? - kérdeztem. Húgomként szerettem, az elvesztésébe bele sem mertem gondolni.

Melanie-ra néztem, aki mosolyogva figyelte Sophie-t. Mérges lettem. A szerencse, hogy sokan voltak a helyiségben. Arcom komollyá változott. - Állj le, különben megbánod! - Ez jó, és még én mondtam, hogy ne piszkálja, ne hergellje őket.

Damon

Miközben Annaval sms-ezve beszélgettünk, s vártam Jer válaszát, felváltva szolgáltam ki a két vámpírcsapatot.

"Azt mondtam, ha egyik barátnőmmel sem - helyesbítettem az sms-ben. - Helyes fiú, de ízig-vérig a tiéd. Na meg te is közölted, hogy együtt voltál Jeremyvel..." hirtelen nem tudtam többet írni, mert Sophie felkiáltott. Megyomtam a küldést és odafordultam.

- Sophie, minden rendben? - néztem rá aggódva, majd Damonre.

Farrah

-Igazán? - kérdeztem, és a lányról Damon-re fordítottam a fejem. De nem hagytam abba. Inkább még egy nag adag fájdalmat küldtem felé.

-Mit fogsz csinálni? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Megpróbálsz megölni? Nem lenne szerencsés.

Melanie

- Borzalmasan fáj - szorítottam még jobban össze a szemeimet és a kezeimet. A fejem szúrt, majdnem széthasadt. - Damon, mi ez? - suttogtam, mert már nem is bírtam hangosan beszélni

Sophie

Kirohantam a pult mögül, amikor megláttam Katherine kísérőjének mosolyát. Meg sem vártam, mit reagál Damon, megragadtam Sophie kezét és hátravittem az irodába.

- Most jobb? - kérdeztem, miközben leültettem a kanapéra, ahol a táskám is pihent.

Farrah

Mikor a Farrah nevű lány elrángatta Sophie-t, a fájdalomnak szándékosan vetettem véget. Jobb, ha nem tudják, mi mindenre vagyok képes.

-Kezdetnek megteszi? - fordultam mosolyogva Katherine felé.

Melanie

- Azt hiszem, igen - nyeltem nagyokat, majd mély levegőt vettem - Most már jobb. Mi történt velem, Farrah? - indultam az ajtó felé, mert meg akartam tudni, ki tette ezt velem. bár volt egy sejtésem.

Sophie

- Nem, Sophie, nem mész sehová - álltam el az útját, s visszatessékeltem a kanapéra. - Hogy mi történt? Csak sejtéseim vannak és annyi amennyit Julian-tól tudok. Vele Franciaországban találkoztam, olyan volt mint a bátyám. Na de, ő mondta, hogy vannak olyanok köztünk, akiknek vannak amolyan "képességei". Szóval ilyen természetfeletti, boszorkányokhoz hasonló "áldás" - másnak meg istenverés. És nagyon úgy érzem, hogy ez a fekete hajú nő, ez a Melanie, nem egy ártatlan vámpírka. Neki van ilyen képessége - néztem rá komolyan. - Szóval, te itt maradsz, pihensz. Damont lerendezem, úgy is imád - vigyorodtam el. - Na meg dolgoznom "kell" - mondtam neki, miközben ő ledöbbenve a semmibe meredt.

Kikaptam a táskámból a telefonom, hátha Jeremy már válaszolt, de eddig semmi. Pókerarcot öltöttem, s visszasétáltam a pult mögé, s megnyugtattam Damont, hogy Sophie-nak - egyelőre - semmi baja. Hagyja őt pihenni.

- Kértek még valamit? - néztem Katherine-ék felé, amikor megláttam az üres poharakat, majd elkezdett rezegni a telefonom. Végre.

"Oké... megértem, hogy utálsz. Vagyis nem... mégsem. De ezt nem sms-ben szeretném megbeszélni. Most dolgozom, de valamikor találkozhatnánk (?)" - írtam vissza neki gyorsan.

Farrah

Megvártam Farrah válaszát, majd a hátsó ajtón távoztam. Miközben a kocsimba beültem írtam egy sms-t Farrah-nak:  - Írd a számlára, később kifizetem.  - Megnyomtam a küldés gombot és elindultam a Gilbert ház felé.

Anna

Amint Beléptem rögtön kiszúrtam őt. Igen -gondoltam- ő a lány a fényképről, amit a bátyám szobájából hoztam el. A kép kissé kifakult és néhol elszakadt, de az arca jól felismerhető. Farrah. Megvagy!

Elise

-Melanie Crawford. - nyújtottam a kezem, így leellenőriztem őt. Egyáltalán nem veszélyes. Egy kicsit sem.

-És magában kit tisztelhetek? - kérdeztem vissza.

Melanie

- Örvendek, Farrah Gash Salvatore - mosolyodtam el. Milyen rég nem használtam így a nevem. Ha a visszatérésem nem számítjuk, hiszen azóta visszatértem nevem eredeti írásához. - Ha jól sejtem, vámpír. Nem is akármilyen - néztem rá még mindig mosolyogva, amit Damon nem igazán díjazott, ahogy a szemem sarkából láttam.

Farrah

Miután Farrah kiment az irodából, vártam pár percet, nehogy leordítsa a fejem, majd én is visszamentem. Megláttam Katherine-t, majd hallottam, ahogy a mellette ülő nő  bemutatkozik. Tehát ez a Melanie művelte ezt velem. Visszaültem a helyemre, és figyelni kezdtem.

Sophie

Miközben Melanie-val bemutatkoztunk, egy újabb vendég érkezett a Grillbe. Olyan furcsa érzésem volt. Melanie válla fölött pont ráláttam az illetőre. Átlag magas lány, velem egykorú lehet. Vállig érő, kifelé szárított barna haj és fehér bőr. Arcát egy napszemüveg takarta, így nem tudtam beazonosítani.
Majd Sophie is visszatért hozzánk. Láttam, hogy jobban érzi magát, így nem kaptam le a tíz körméről, hogy miért nem maradt hátul. Jobb szerettem volna őt Katherine és Melanie közeléből jó távol tudni.

"Minden OK?" - kérdeztem a tekintetemmel Sophie-tól.

Farrah

Elmosolyodtam és bólintottam, hogy Farrah lássa, jól vagyok. Egészen addig jól is leszek, amíg ez a nő újra nem kezd el szórakozni. De vajon mi a fenét akarhat tőlem? Mit ártottam én neki?

Sophie

-Tudom ki vagy. Csak udvariasságból kérdeztem. - mosolyogtam rá szánakozóan. Ez a banda tényleg nem tudja, ki is vagyok én. Na de mindegy.

-Így igaz. Nem hétköznapi vámpír vagyok. De ne legyél túl kíváncsi. Nehogy a veszted okozza. - adtam neki "jótanácsot". Rajta múlik, hogy megfogadja, vagy nem.

Melanie

- Én, kíváncsi? Ó dehogy - mondtam. - A vesztemet? Ha gondolod, akár most itt azonnal a szívembe döfhetsz egy karót - folytattam, miközben a poharakat törülgettem.

Farrah

-Eljön majd az ideje annak is, kedvesem. - mosolyogtam rá. Erre Damon felmordult. Elégedetten álltam fel.

-Sajnos nekem mennem kell. Lesz még szerencsénk egymáshoz.  - mondtam Farrah-nak, majd kisétáltam.

Melanie

- Efelől semmi kétségem - mondtam halkan, de biztos, hogy meghallotta, mielőtt még eltűnt volna.

- Farrah - nézett rám rosszallóan Damon, miközben felhajtotta az újabb adag whiskeyét.

- Most meg mi van? - néztem rá nagy szemekkel. - Ja, tényleg, hogy te még nem tudsz semmiről - húztam el a számat.

Farrah

- Farrah, igazán elmagyarázhatnád nekem is, mi történik itt, mivel most én vagyok az új lány - húztam el a számat - De előtte kérlek egy egy pohár vizet, ha ütősebbet innék, biztos lefordulnék a székről.

Sophie

Elővettem a hűtőből egy ásványvizet és kitöltöttem egy pohárba Sophe-nak. Egyre jobban belejövök ebbe a dologba - gondoltam.

- Semmi érdekes, csak Katherine barátnője nem éppen mindennapi. Tudod, amit mondtam, hogy Juan mondott. De Damon nem azért mordult rám, hanem az öngyi-depi szövegért, hogy itt helyben megölhet a csaj - folytattam. - Nem akarlak ezzel untatni - mosolyodtam el, majd nagyon sóhajtottam.

Farrah

- Nem untatsz - kortyoltam a vizemből - Mindent szeretnék tudni. De ha ez a nő ennyire veszélyes, márpedig éreztem, hogy milyen veszélyes, plusz valami azt súgja, hogy még meg sem erőltette magát hogy ekkora fájdalmat okozzon nekem, akkor talán hallgatok a nagybátyádra és nem kötözködök vele. De akkor ha Katherine-be belekötök, akkor ugyanúgy megjárom - sóhajtottam

Sophie

- Én is jobb szeretném, ha távol tartanád magad tőlük - néztem rá komolyan. - De biztos, hogy ezt a Grillben akarjuk megbeszélni? Mármint ezt az egészet, hogy én mesélek...

Farrah

- Itt dolgozol, nem? És még munkaidő van - néztem az órámra - El szeretnél lógni? - mosolyogtam

Sophie

- Ó, tudod, sem Tim, sem pedig a főnök nem hord verbénát - kacsintottam rá. - Egyébként még tíz perc és lejár a munkaidőm, tudod, diák vagyok, nem dolgozhatok éjjelig.

Farrah

- A rafináltságod még mindig a régi - nevettem fel - Akkor 10 perced van és várom a történetet - kacsintottam, majd ittam egy újabb korty vizet

Sophie

Egy ördögi mosoly jelent meg az arcomon, majd elraktam a pultról a piás poharakat.
Az a tíz perc gyorsan eltelt. Csodálkoztam is. Ez általában úgy működik, ha iskolában van az ember vagy bármi olyat csinál, amihez nincs kedve, tíz perc egy örökkévalóság. Viszont ha valami olyat csinálsz, ami érdekel...

- Na, mehetünk? - kérdeztem, miközben visszajöttem az irodából. - Damon, te jössz? - kérdeztem, mire ő csak megemelte a whiskeys poharat. - Szóval maradsz, oké - azzal elindultunk hazafelé.

Farrah