- Szóval, miről kell beszélnünk, illetve mit akarok tőled kérni? - kérdeztem összevont szemöldökkel. - Tudod, egy pár napig nem voltam itthon, tegnap pedig a föld alá ittam magam bizonyos okok miatt. Ezért ha kérhetném, világosíts föl.

Farrah

- Szeretnélek megkérni valamire! Figyeld Elenát, Damont és Stefant! De legfőkébb Elenát! - parancsoltam rá, de ő elnevette magát. - Akarsz tanulni tőlem? Hát akkor tedd meg!

Katherine

- Katherin, ez annyira gyerekes - mondtam. - Ha jól tudom, te Stefan után epekedsz, ő pedig jelen pillanatban egyedül van, ha tudomásom nem csal. Márpedig nem, mert tegnap voltam suliban - folytattam. - És mit akarok tőled kérni?

Farrah

- Az nem fontos. Szóval, nem teszed meg? - néztem a szemeibe, és vártam a válaszát. Sejtettem, hogy a múlttal fog érvelni, és folytattam. - Miért nem szabadítod meg képzeletedet a múlt és jövő terheitől, mikor egyik fölött sincs már, vagy még hatalmad? Csak a jelen a tiéd. A jelen léted egyetlen realitása, amelyet formálni tudsz.

Katherine

- Katherine, tudod, hogy nem vagyunk barátnők... Miért kémkednék neked? - ráztam meg a fejem. - Mi hasznom származna belőle?

Farrah

- Például elleshetnél néhány fortélyt, amit én használok! - kacsintottam. - És Jeremynek nem esik baja! Ahogy Chistiannak sem! Tudod, fenyegetőzni nagyon szeretek! És általában be is válnak ezek a fenyegetőzések! Na jó, Annánál nem váltak be, de nálad lehet...

Katherine

- Ó, de jó - csináltam úgy, mint aki lelkes. - Nem tudsz meghalni - komolyodtam vissza. - Emlékszel, 1864-ben sem tudtál meghatni, szóval a Christian témát hanyagolhatjuk is. Meghalt. Láttam. Jeremy pedig nem érdekel - rántottam meg a vállam. - Ess csak neki, édesem - mosolyodtam el

Farrah

- Tényleg?Nekem 1973-ban, Londonban nagyon elevennek tűnt! - Farrah szemei kigúvadtak. - Hát ezek a pasik! Először Lexit veri át Lee, téged meg ez a... Christian! Tudod, "Miss Mystic Falls Farrah Gash Salvatore&Christian... Mi volt a vezetékneve? - mosolyodtam el ravaszul, mire lefékezett.

Katherine

Láttam a szemében, hogy hazudik. Mindig is nagy mester volt ebben. - Katherine, nem kell a duma. Ha valami értelmes dologgal érveltél volna, már rég rábólintottam volna, de így... sajnos nemet kell mondanom - mosolyogtam rá gonoszul.

Farrah

- Rendben! - szálltam ki a NEM mozgó autóból. - Ha nem, hát nem. - mosolyodtam el. - De vigyázz magadra. Nem is, inkább vigyázz Elenára, úgy is kórházban van szegény! - Majd bevágtam az ajtót és integettem neki.

Katherine

- Mert szerinted nagyon érdekel engem Elena? - szálltam ki én is. - Senki nem érdekel. Most már senki - vigyorogtam rá.

Farrah

- Óh, tényleg... Nos, annyira érdeklem őket, hogy egyikük sem keresett, hogy hol vagyok. Stefan játssza az öngyi-depi-alkesz, összetört szívű hősszerelmest. Damon pedig jelenleg Elenával parádézik. Akit érdeklek, nos... ki is? Senki? Oh, nem... Annat érdeklem - válaszoltam. - Vagyis, azt mutatja.

Farrah

- Engem is érdekel a sorsod. Hogy minél rosszabb legyél! - mutogattam. - Ülj vissza a kocsiba és menj a dolgodra. Talán ha többet keresnéd a nagybátyáid társaságát, többet törődnének veled.

Katherine

- Ó Katherine - mosolyodtam el. - Persze, szaladok is. Szeretnéd esetleg, ha felvenném Damon és Elena enyelgését neked videóra? - kérdeztem felöltve az ártatlan kislány arcomat. - Mindegy, majd úgyis találkozunk még, ha jól sejtem, nemsokára ismét felkeresel - kacsintottam rá, majd beültem a kocsimba,s otthagytam őt.

Iskola helyett, a kórház felé vettem az irányt.

Farrah

Beültem az új fekete csillogó Ferrarimba és elhúztam a csíkot Mystic Falls-tól. Gondolkozási idő kell.. Pár óra múlva kikötöttem a Harvard egyetemnél ahol két helyes srácot Leonardo-t és David-ot beültettem a kocsimba, miután megigéztem. Együtt buliztunk az új autómba, majd egyszer-kétszer megálltam táplálkozni belőlük. Nem is tudom, melyik a finomabb..

Anna

Leálltam az út szélére és elővettem a térképet. Kihajtottam a kocsira. - Itt lesz. - mondtam hangosan és mosolyogtam. "Már csak 5 km-re vagyok a célomtól." - gondoltam magamban és előre néztem, egy Mystic Falls-i tábla, hogy 5 km múlva hol forduljak le. "Remek! Ennyire hülye csak én lehetek" - dühöngtem magamban.  Beültem a fehér Volvomba és bekapcsoltam a rádiót. Megálltam egy piros lámpánál és hangosan elkezdtem énekelni, az oldalsó kocsiból kíváncsian nézett rám egy idős hölgy. Behúztam a nyakamat és mikor zöldre váltott a kapcsoló tűztem is előre..

De, nyilván, de mit csináltal 500éven keresztül?

Tyler

- Sok mindent. - nevettem.  - Mindent kipróbáltam, voltam színész, Picasso múzsája voltam. Volt olyan korszakom mikor vérfürdőt csináltam. - vigyorogtam.  - Fejből nem tudok mindent csak 1-2 dolgot. - néztem rá. - Hozzámentem egy vámpírhoz. Képzelheted milyen nehéz volt elválni, de ez olyan 18. században történhetett. - fogtam a fejem.

Anna

- Sajnos ezt sok minden gátolja. - néztem előre.

Anna

Tudom de ha nem gátolna semmi? -kérdeztem

Tyler

- Tudod erre te a választ. - néztem rá.

Anna

Ha tudnam nem kérdezném- néztem ra aztan ujra az útra

Tyler

- Ha ez a pár dolog nem gátolná...Természetesen igen. - néztem ki az ablakon. Most kívánom először, hogy normális ember legyek.

Anna

Es anyud, hogy fogadná, hogy együtt vagyunk?- kérdeztem es hirtelen visszafordultam az uton

Tyler

- Hová megyünk? - kérdeztem, majd válaszoltam kérdésére.  - Hát először ki lenne akadva, hogy egy vérfarkassal járok, de mivel eddig is vigyáztam magamra, később elfogadná. - mosolyogtam.

Anna

Szerintem nem tudná elfogadni- sóhajtottam

Tyler

Megsimogattam a kezét. "Biztos nem próbálna megölni téged." - gondoltam.   - Nem baj felnőtt vagyok.. vagyis hát soha nem fogom azt megélni.. - nevettem.

Anna

A mi kapcsolatunk halálra van ítélve

Tyler

- Ne mondj ilyet. - néztem rá.

Anna

De te is tudod, hogy igy van. Meg csak fel sem vállalhatjuk- mondtam es leparkoltam az ut mellé

Tyler

Szerintem abba kéne hagynunk- mondtam a szemébe nézve

Tyler

- Nem Tyler. - remegett a hangom, megszorítottam a kezét.  - Egyszer már ezt megtetted és semelyikünknek sem volt jó, kérlek ne tedd. - könnyek gyülekeztek a szemembe.

Anna

De miért neked igy jo? - kérdeztem

Tyler

- Harcoljunk érte. Vállaljuk fel, és lesznek ennek következményei is. De nem fogok meghalni. - szorongattam a kezeit.

Anna

Felejtsd el- mondtam es beindítottam a kocsit, visszafordultam es elindultam hozzank

Tyler

Egész úton előre néztem, gondolkoztam rajtunk mi lenne a jó megoldás. Hamar odaértünk Tyler-ékhez.

Anna