Jó mélyen beástam magam Elena takarója alá, tudtam, hogy a vak sötétben nem vesz majd észre. - Gyere Elena - suttogtam halkan, ugyanazt az erőt segítségül hívva, amivel egykor Caroline-t kényszerítettem, hogy kiszabadítson börtönömből, ahová Stefan zárt.

Damon

Hívást éreztem. A szobából. De miért?Mitől? De ezekre nem kaptam választ. Csak folyton: "Gyere, Elena!" - Hát beléptem. Vak sötét volt, nem láttam semmit, de valami arra késztetett, hogy bebújjak a meleg takaróm alá. Így is tettem. De éreztem valamit. Egy testet mellettem.

Elena

Éreztem, ahogy teste megfeszül, és tudtam, hogy a következő pillanatban ki fog törni belőle egy csillagokat is lepotyogtató visítás, hát a szájára tapasztottam a kezem, és a fülébe súgtam.

- Ne sikíts, könyörgöm. Csak én vagyok, Damon - lehelletem a fülét birizgálta, és éreztem, ahogy teste elernyed, bár tudtam, hogy most egy pillanatra összezavartam, mert maradna is és futna is.

- Beszélnem kell veled - súgtam halkan.

Damon

Rettentően megijedtem és éppen sikítottam volna, mikor befogta a szám. Ezek után jött a lényeg. Damon. Vajon mit keres itt? Elengedett és azonnal kipattantam az ágyból. A villanykapcsolóhoz rohantam.

- Damon... - Higgadj le, Elena. - Mit szeretnél?

Elena

- Mondtam - néztem rá, és azt hiszem ebben a percben látnia kellett, mennyi fájdalom és kétségbeesés van bennem. - Beszélni szeretnék veled. Kérlek, Elena - súgtam rekedten. - Gyere vissza ide, mellém. Nem foglak bántani. Esküszöm.

Damon

Megtettem. Visszasétáltam és lefeküdtem mellé. Még én kérek tőle magyarázatot, mikor én vertem át... milyen szemét liba vagyok én. A hangja pedig felért a 10 csapással, olyan sok fájdalom volt benne.

- Hallgatlak! - bíztattam.

Elena

- Én...azt hiszem - nyögtem összefüggéstelenül, aztán mikor felnéztem, láttam, ahogy szemei egyre nagyobbra nőnek, és láttam, hogy azt hiszi meghibbantam, vagy részeg vagyok. - Szeretlek, Elena - súgtam, és finoman megfogtam a kezét, és éreztem, hogy nem húzza el. - Bármit tettél is, én még mindig szeretlek. Szeretni is foglak. Mi rosszat tettem? Miért dobsz el? Annyi mindent tettem, annyit változtam érted. Miért nem vagyok elég jó neked?

Damon

Megfogta a kezem és úgy hallgattam. Legszívesebben menekültem volna, megbántam, hogy lefeküdtem mellé.

- Damon - kezdtem, de nem tudtam, mit mondani. A keze még mindig az enyémen pihent. - Én szeretlek téged, nagyon. Az együttlétünk egy percét sem bántam meg. De felnyitották a szemem, hogy nem téged, mást szeretek. Annyira akartam, hogy működjön veled, hogy észre sem vettem: a szívem másé. Te az én szememben jó vagy. De... - elcsuklott ahangom. - Csalódnál bennem. És már csalódtál is.

Elena

Elég hitványul érezhette magát. De a következő pillanatban már azt éreztem,hogy az ajkai az én ajkaimon pihennek. Jól esett, ezt magamnak is be kellett vallanom, de nem tehettem. Képtelen voltam abbahagyni.

- Csak akartalak szeretni! - suttogtam felülve, háttal neki. - De nem sikerült. Barátomként szeretlek a mai napig. De több kell nekem ahhoz, hogy elfelejtsem Stefant,  annál, hogy megcsókolta Katherine-t .

Elena

Mögém került és a nyakam csókolta. Milyen jó érzés, istenem! Gyorsabban kezdtem el venni a levegőt és a szemébe néztem. - Bármit mondhatok, nem mész el, igaz? - De ő folytatta, amit elkezdett.

Elena